Osteochondrosis

Az osteochondrosis egy olyan fogalom, amelyet a gerinc struktúrájának degeneratív és dystrophiás változásaihoz kapcsolódó betegségek csoportjának jelölésére használnak. Először is, a csigolyaközi porckorongok, a betegség fejlődésével maguk a csigolyák is szenvednek. A degeneratívak a szövetek táplálkozási rendellenességei által okozott változások, amelyek a szövetek kopásával, öregedésével, az eredeti tulajdonságok elvesztésével és a dystrophiával kapcsolatos változások. Így az osteochondrosis kifejezés egyesíti a gerincoszlop legtöbb patológiáját, nem gyulladásos jellegű.

A gerinc képezi a csontváz gerincét, összekapcsolva a csontrendszer különböző részeit. Támogatja a fejet, a bordák és az izmok hozzá vannak erősítve. A gerincvelő áthalad a gerincoszlopon, ezen keresztül az agy testünk különböző részeihez kapcsolódik. Az ember az egyetlen kétlábú lény a világon, és a gerinc úgy van kialakítva, hogy kétlábú mozgást biztosítson. Ezért a gerincoszlop görbült alakú, emlékeztet a latin ábécé S betűjére, és nem merev rúd, hanem összetett szerkezet, amely egymáshoz rögzített elemekből - csigolyákból áll. A gerinc ezen szerkezete lehetővé teszi számunkra, hogy különféle mozgásokat hajtsunk végre, rugalmasak legyünk, és elnyeljük a sokkot és a sokkot. A lengéscsillapítók funkcióját intervertebrális lemezek - porcos rétegek látják el, amelyek a nucleus pulposusból és az azt körülvevő annulus fibrosusból állnak. A mag felveszi a terhelést és elnyeli, és a gyűrűs fibrosus megakadályozza, hogy a mag nyomás alatt ellapuljon.

Az intervertebrális lemezek rugalmasságának csökkenése a problémák széles körének kezdetévé válhat. Mivel nem képes ellenállni a terhelésnek, az intervertebrális lemezek deformálódni kezdenek, a gerinc elveszíti helyes alakját. A betegség előrehaladása az intervertebrális lemezek további megsemmisüléséhez vezet, a rostos gyűrű eltörik, a csigolyák keményen érintkeznek egymással, lehetővé válik a gerincvelőt a test különböző részeivel összekötő idegek megcsípése. Így alakul ki az osteochondrosis. Intervertebralis hernia fordul elő, és gyakran gyulladás alakul ki. A sokk abszorpciójától megfosztva a csigolyák ellapulhatnak, és ízületeik együtt cicatricialis és csontnövekedést képeznek.

Az osteochondrosis az egyik leggyakoribb betegség. Csak a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribbak. Egyes becslések szerint a bolygó minden második lakosa osteochondrosisban szenved. Az osteochondrosis a nőknél gyakoribb, de a férfiaknál megnyilvánulásai átlagosan fájdalmasabbak.

Mi az osteochondrosis

Az osteochondrosis a gerinc különböző részeit érinti. Attól függően, hogy melyik osztály szenvedett a legjobban, vannak:

• ágyéki osteochondrosis - leggyakrabban előfordul;
• nyaki - a második helyen áll a "népszerűségben";
• szakrális;
• mellkas;
• széles körben elterjedt osteochondrosis, amelyben a gerinc több része egyszerre érintett;
• kereszt patológiák (lumbosacralis vagy cervicothoracicus).

Osteochondrosis okai

Az osteochondrosis okai meglehetősen változatosak.

Először is, az életkor előrehaladtával az intervertebrális lemezek rugalmassága fokozatosan elvész. Ez azt jelenti, hogy a hátunkra különös figyelmet kell fordítani. A gerinc elferdülését okozó tartós tartózkodás visszafordíthatatlan változásokat okozhat. Kerülnie kell az aszimmetrikus helyzetben való ülést, küzdenie kell azzal a szokással, hogy csak az egyik oldalon feküdjön, a terheket (például egy táskát) csak az egyik kezében cipelje.

Az ülő életmód káros hatással van a gerinc egészségére. Szükséges a mozgás, azonban a fizikai aktivitásnak mérsékeltnek kell lennie. A gerincnek lehetőséget kell adni a terhelésből való kilábalásra, és célszerű elkerülni azokat a sérüléseket is, amelyek a gerinc patológiáinak kialakulásához is vezetnek.

Az okok második csoportja anyagcserezavarokkal és alultápláltsággal jár. A szénhidrátokban és zsírokban gazdag ételek kalóriákkal telítik a testet, amelyeket mozgásszegény városi életünkben gyakran egyszerűen nincs hova költenünk; ennek eredményeként az energia zsírszövet formájában rakódik le, ami felesleges súlyt hoz létre. Az elhízás a gerinc megnövekedett terhelése, amely osteochondrosis kialakulásához vezet. Ezenkívül egy ilyen étrend általában nem tartalmaz elegendő mennyiségű nyomelemet (kalcium, kálium, foszfor, magnézium, mangán és mások), amelyek annyira szükségesek a csontszövet megerősítéséhez. A túlsúlyt gyakran endokrin betegségek okozzák. Ugyanakkor az energia-, a víz- vagy az ásványi anyagcsere megsértése negatívan befolyásolhatja a gerinc szerkezetében részt vevő szöveteket is.

Az osteochondrosis kialakulásához hozzájáruló tényezők a következők lehetnek:

• lúdtalp;
• hormonális változások;
• fertőző betegségek;
• helyi keringési rendellenességek,

valamint néhány egyéb tényező.

Az osteochondrosis tünetei

Az osteochondrosis kezdeti szakaszában nincsenek kifejezett tünetek. Feltételezhető az osteochondrosis kialakulása:

• tompa fájdalom a háton (a gerinc érintett területének területén);
• nehézség érzése a háton, a gerinc izmainak állandó feszültsége;
• az izmok zsibbadása, a "libadombok" megjelenése. Ilyenkor általában azt mondják, hogy "a háta zsibbad";
• ropogás a test és a nyak elfordításakor;
• fejfájás, szédülés, fülzúgás (tipikusan nyaki osteochondrosisban);
• fájó fájdalmak a mellkas területén (jellemzően mellkasi osteochondrosisban).

Az ilyen tünetek első megjelenésekor tanácsos egy neurológus vizsgálata.

A betegség további fejlődése olyan tünetekben nyilvánul meg, amelyek jelentős kényelmetlenséget okoznak:

Hátfájás

Súlyos fájdalmak vannak hátul (a gerinc mentén). A fájdalom sugározhat a végtagig.

Zsibbadás az ujjakban

Az osteochondrosis tipikus megnyilvánulása az ujjak és a lábujjak zsibbadása.

A motoros tevékenység korlátozása

Minimális fizikai megterhelés mellett is fokozódik a fájdalom (például a közlekedés közbeni rázkódás és rázkódás következtében). A fájdalom a mobilitás és a motoros aktivitás jelentős korlátozásához vezet.

Az osteochondrosis diagnosztizálásának módszerei

Az osteochondrosis diagnosztizálásában a fő szerep az instrumentális vizsgálatoké: radiográfia, számítógépes tomográfia, MRI.

Szükség lehet annak megerősítésére, hogy a megfigyelt tüneteket nem más betegség okozza. A differenciáldiagnosztika céljából általános és biokémiai vérvizsgálatot, általános vizeletvizsgálatot és a belső szervek ultrahangvizsgálatát végzik.

Gerincröntgen

A gerinc problémás területeiről röntgenfelvételt készítenek. Hogy melyik osztályt kell megvizsgálni, a beteg panaszai alapján határozzák meg.

Számítógépes tomográfia (CT)

A számítógépes tomográfia (MSCT) lehetővé teszi a kóros folyamatok informatívabb képének megszerzését és azok súlyosságának meghatározását. Különösen az MSCT teszi lehetővé az intervertebralis sérv kimutatását.

A számítógépes tomográfiát akkor végezzük, ha a röntgenadatok nem elégségesek.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Az MRI a leginformatívabb módszer az osteochondrosis diagnosztizálására. Bizonyos esetekben (például a mellkas gerincének osteochondrosisának gyanúja esetén) az MRI-től nem lehet lemondani. A mágneses rezonancia képalkotás lehetővé teszi a porc és a lágy szövetek vizualizálását, amely alapján lehetőség van a problémák forrásának lehető legpontosabb felkutatására és a betegség okának megállapítására.

Osteochondrosis kezelési módszerek

Célszerű a lehető leghamarabb elkezdeni az osteochondrosis kezelését, mivel a gerinc patológiás változásai a legtöbb esetben visszafordíthatatlanok. Ezért a kezelés elsősorban a fájdalom megszüntetésére és a betegség további fejlődésének megakadályozására irányul.

A kezelés folyamata általában bonyolult, és a beteg állapotától függően egyénileg van előírva. A klinika az osteochondrosis kezelésére alkalmazza:

Gyógyszeres kezelés

Először is a kezelés a fájdalom-szindróma leállítására (megszüntetésére) irányul. Gyulladáscsökkentőket és izomrelaxánsokat (izomlazító gyógyszereket) használnak.

Az osteochondrosis kezelésében olyan gyógyszereket is alkalmaznak, amelyek javítják a vérkeringést, a kondoprotektorokat (a porcszövetet helyreállító gyógyszerek), a D-vitamint és a kalciumkészítményeket.

Masszázs

Az osteochondrosis elleni masszázs enyhíti az izomtónust, serkenti a gerinc véráramlását és javítja az anyagcsere folyamatait. Ez a csigolyák és az intervertebrális lemezek megerősítését, a gyulladás elnyomását és a fájdalom csökkentését szolgálja.

Fizikoterápia

Osteochondrosis esetén olyan fizioterápiás módszereket alkalmaznak, mint elektroforézis, fonoforézis, UHF, magnetoterápia.

Reflexológia

Az osteochondrosis reflexológiáját további terápiás módszerként alkalmazzák. Az akupunktúra segít enyhíteni a fájdalmat, csökkenteni a gyulladásokat, normalizálni a vérkeringést és fokozni az alkalmazott gyógyszerek hatását.

Fizikoterápia

Az osteochondrosis fizioterápiája elsősorban a fájdalom megszüntetésére és a gerinc mobilitásának helyreállítására irányul. Speciálisan kiválasztott gyakorlatsorozatot használnak.

Az osteochondrosis megelőzése

Az osteochondrosis megelőzésére a klinika orvosai javasolják:

• tartsa a helyes testtartást. A testtartás a test szokásos helyzete állva. Ideális esetben a fejnek és a hátnak ugyanabban a függőleges helyzetben kell lennie, a vállaknak ugyanazon a szinten kell lenniük, a gyomor behúzódik és a mellkas megemelkedik. A test szokását a testmozgás alakítja ki, ezért figyelni kell a testtartást - hogy ne görnyedjen vagy ne görnyedjen;
• aktív életmódot folytatni, tornázni;
• hasznos vízszintes rúdra akasztani - miközben a gerincoszlop kifeszített;
• aludni egy kemény matracon. Célszerű ortopéd matracot és párnát vásárolni;
• kiegyensúlyozott étrendet követ, elegendő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot tartalmazó ételeket fogyaszt.